Erasmus på Lunds Universitetet

Végre eljött a pillanat, amikor a skype és egyéb netigényes szórakozások is elérhető közelségbe kerülnek, hiszen ma varázsoltunk kábelt, wifi routert és per pillanat csodás szélessávon érintkezhetem a nagyvilággal!!!!

Így most már menthetetlenül beleszerettünk kis farmunkba, mert nincs hiányunk semmiben sem. Ha mégis van néha (ahogy azt ma reggel is kitaláltuk: ebédhez való hozzávalókban volt hiányérzetünk), akkor 4 km-re már ott is van a szupermarket! Mily jó! (egyébként nem az, nagy szívás volt a mai önkéntes extra kiruccanás, szóval tanulság, hogy csak hazaútban vásárolunk, nincs az a hozzávaló, ami megér 8 km küzdelmet a skandináv szembeszéllel... )

Végre sort kerítettünk az első nagymosásra is, nagy ikea-zacskókkal kisétáltunk a műúton a szomszédos épületek egyikében tartózkodó mosókonyhába, ahol kiderült, hogy ezt a gépet több kommuna lakói is használják, ezért kérem itt szigorú előjegyzési rendszer működik egy viseletes falinaptár formájában!
A mosás ismét társasági eseménnyé lett életünkben, mint az szebb történelmi időkben a patakparton volt szokásos, hiszen a mosó- és szárítógép miatti többfordulós mosás idején a legkülönfélébb farmszomszédokkal találkozni.

Azért az időjárással folytatott szélmalom-harcom néha elrontja széles jókedvem...
Tegnap az első biciklivel megtett hazautamon nem eláztam, hanem egész egyszerűen halmazállapot-változáson mentem keresztül, kiütéses győzelmet aratott a skandináv időjárás felettem, egyszerűen lemosott a vázról. Mondani sem kell, hogy egész nap 30 fok volt és csodaszép napsütés, de egyszer csak elborult minden, és a ruháim azóta sem száradtak meg. Azért egy kis pálinkával megvigasztaltuk magunkat Maggievel, akit még nálam is alkalmatlanabb ruházatban ért a hazaút és annak minden bája: kis balerinacipőben és nyári ruhácskában + széldzsekiben... Az az érdekes, hogy ettől függetlenül nem jártam ám számottevően én sem jobban.

Ma azt hittem, már túl vagyok a legrosszabbon, ami az időjárási tüneményeket illeti, de kiderült, hogy tudnak még újat mutatni : olyan szél fúj itt két napja, ami új értelmet ad a légmozgás fogalmának. A városba szerencsére hátszéllel utazunk -- a szó szoros értelmében tényleg nem is kell tekerni jóformán a város határáig. Hát hazafelé, a szembeszélben már csak Bach cselló szvit CDjének segítségével őriztem meg az ép elmémet. Célom holnap szintidőt javítani az eddigi 30 percről, azaz legalább egy Bach G-dúr preludiumnyi időt le kellene faragni a menetidőből... hogy azt már végre az ágyamon elnyújtózva hallgathassam. (ha már cselló híján nem tudom ténylegesen gyakorolni, fejben igyekszem :))

Be kell valljam, minden testrészem fáj, de leginkább a karjaim, mert menetirányba kell folyton erőszakolni Crescent-et, ami önszántából mindig persze a tormaföldön, árokban vagy egyéb nemkívánatos helyeken kötne ki velem együtt a széliránytól függően.
Azért a naplemente, amit félóráig szélesvásznon élvezhettünk, kárpótolt sok mindenért, hiszen a fenenagy alföldön semmi sem akadályozta a kilátást (azon tényezőtől eltekintve, hogy a szembeszél napszemüvegen keresztül is megtalálja az utat a szemgolyókig, átmenetileg blokkolva a gyönyörködni vágyók látását)