Erasmus på Lunds Universitetet

Tegnap megtaláltam a valaha látott legszabályosabb mosoly birtokosát. Bár inkább ő talált meg engem, merthogy egy olasz lánykához tartozik, aki ugyebár genetikai kódjából fakadóan késett a svédóráról, és így keveredett a mellettem lévő uccsó üres helyre. Rosa az angol nyelvvel sajátos viszonyt ápol, mert egyáltalán nincs jellegzetes mediterrán akcentusa, amit egy olasz principessa szájából hallgatni szinte természetellenes tapasztalás.
Ami még megdöbbentő, hogy az egész erasmus let's-have-fun-take-it-easy tömegben az első és utolsó ember, akinek van humora. Méghozzá igen jó! Fény az alagút végén!
Itt ugyanis mindenki bugyután mosolyog mindenkire, erőltetetten ismerkedni próbál az arra abszolút igényt nem tartó emberekkel is.
Egy baj van Rosaval, hogy matematikus, így a buta jogászok között nem tud majd kihúzni a sznobizmus és unalom süppedő mocsarából.
Sajnos azok eléggé reménytelen és vérszegény arcoknak tűntek. Milyen jó, hogy csak egy-két órám lesz velük a héten.

Úgy tűnik, a mindent eldöntő IKEA túrához kocsit kell bérelnünk, hogy onnan minden szívünk vágyát (plusz egyenként 40 kg-s csomagjainkat a szállásról, plusz hathavi hidegélelmet a legközelebbi szupermarketből) kiszállíthassunk az uradalmi majorságunkba. Ezzel egy gond van: Anne nem vezetett évek óta és akkor sem jól, Maggie sem, de ő legalább akkor is csak automataváltósat, így a sebességváltót nem ismeri, de készséggel vállalta, hogy magyarázzuk el neki nyugodtan a rendszer lényegét, mert -by the way- igen érdekli. Szóval úgy néz ki, én nyertem a jogot, hogy Malmö IKEA - Lund - Farm útvonalon közlekedő járatot kormányozzam.
Úgyhogy ma meg is néztük a helyi felhozatalt: holnap reggel 9-kor egy csodaszép Volvot vihetünk el az élménytúrára :D
A svédek biztonságosan közlekednek (rólam ne is beszéljünk -- Szemtanúk, kéretik helyeselni, vagy hallgatni:), a helyi rendőrrel (Patrik, the policeman) pedig már úgyis familiáris viszonyba kerültünk (likeoltuk is már a facebook csoportját (!) merthogy olyan is van neki -- no a svéd rendőrség az profi, el kell ismerni, majd egyszer arról is írok:))
(Krisztim, azért pár imát ha elrebegsz a járókelők, útitársak ill. a saját magam épségéért ill. rosszabb esetben lelki üdvéért, azért abból baj nem lehet... Just in case:)

 

Nem sokkal az után, hogy lassan teljes bizonyossággal diagnosztizálni kezdtem magamon a mániás depresszió jeleit (épp a depresszív szakaszban) és pár órával az után, hogy rengeteg pénzért egy csodaszép türkiz színű, ősöreg kerékpárra tettem szert (lámpákat és zárat azért sikerült ráalkudni az arab potentáttól), egyszer csak azon kaptam magam, hogy átcsapott a kedélyállapotom a mániás szakaszba, amiért is hirtelen az alábbi farm büszke társbérlőjévé váltam:

http://maps.google.de/maps/ms?ie=UTF8&t=h&hl=de&msa=0&msid=114325478569774082512.00048e30b111bb4ff9d09&z=13

Our Home felirat jelzi IT guru berlini lakótársnőm jóvoltából a helyet. A svéd alföld közepén van, a tulajok a szomszéd, bordó házban laknak, spárgát és feltehetően más dolgokat is termesztenek és kedves, de távolságtartó szöszi svédek, akik meglepően törik az angolt. A tulajdonoshölgy távolságtartását akkor sikerült megzavarni, amikor a párhetes kismacskák láttán egymás bugyuta hangjaira licitálva próbáltuk azokat kihalászni a veteményesből.
Ekkor kevésbé faarccal közölte, hogy "I like it", amit akár a macskáira is vonatkozhatott, mert az ezt zavartan kifejtő mondatokból nem igazán jött át, hogy miért is lájkol minket, de mindenesetre mi örömmel fogadtuk az érzelemkitörését.

Látszik a térképen egy csodaszép fasor, az vezet be a farmra, leírhatatlanul szép most élőben. A házban 3 szoba van és egy kicsi, de nagyon jól felszerelt és kedves fa-konyha. Ebben a házban laktak a tulajék friss házasként, de már kb 60 éve áll. A férj e farmon született, a szülei is itt élték le az életüket, a családias légkör érződik is, ezért nem lehetett nem beleszeretni...

Egy pikantériája van, hogy a mosógép az észak felé vezető út mentén fekvő kis fehér házacskában van, tehát a szennyessel és a tiszta ruhával lehet majd végigszambázni az istállókon :))

A ház gyalog 15 perc a 4sávos úttól, ahol a busz is jár Lund felé. Biciklivel elvileg 30 percen belül meg lehet majd oldani a kb 8 kmes távot. A biciklim elszállítom majd a vasárnapi költözéskor a farmra, és akkor 4 perc alatt kitekerek a buszhoz, ha nagyon esik az eső (ami minden második napot jelenti kb:)

Az ablakom alatt kövér barna bárányok bégetnek, és ha nem csapatom magam agyon a villanypásztorral, kellemesen el lehet társalogni velük miközben vakargattatják a buksi fejüket:)
14 macska mászkál a ház körül, a lovak a házunkkal szemben lévő istállóban lesznek, momentán "summer holiday"-üket töltik, ami nem tudom mi lehet, de érdekelne:))

A tenger nincs messze, mint az látszik is a térképen, állítja a tulaj, hogy van egy csomó szauna a partnál és ők télen is fürdenek benne -- a michigani hidegvérű Maggievel elhatároztuk, hogy kerül amibe kerül, kipróbáljuk. (Maggie túlélési esélyei azért jobbnak tűnnek, ő akkor is rövid nyári ruhában, kiscipőben harisnya nélkül mászkál, amikor én már sálban, kabátban, és esőkabátban igyekszem létezni)
A tenger közelségét a google maps híján egyébként csak a sirályokból tudnám, mert sajnos nem látszik el a farmig.

Szóval mindent egybe vetve a hatalmas téli sötétségben feltehetően sokszor el kell majd mantráznom magamban, hogy ez a legjobb dolog, ami történhetett velünk, de most még igazán így is gondolom:)  minden csendes és nyugodt és a mai gyönyörű napsütésben egyszerűen nem lehetett arra gondolni, hogy a hihetetlen esőben leázunk a bicikliről mielőtt elérnénk a civilizációt :)

És őszintén szólva nem sok remény látszott arra, hogy találunk valaha is szállást, így a mai depressziós fázisban már lassan azon kaptam magam, hogy azt tervezem, mihez kezdek otthon, ha végül haza kell mennem. Szóval, amikor meggyőztük magunkat, hogy 1)sportolni jó,
2)olcsóbb, mint az eddigiek,
3)egy kis IKEA túrával fel lehet turbózni mindennel és
4)valahogy majd szerzünk gépi meghajtású járművet a bevásárlások utáni csomagcipeléshez -- rögtön ki is vettük és borzasztóan elégedettek voltunk helyzetünkkel.

Boocsánat, mégsem leszek ma online, a helsingborgi szállás maga volt egy külvárosi bevándorlónegyed, ahol tűzlépcsőn kellett volna behatolnom a saját lepukkant szobácskámba, szomszédaim pedig a legváltozatosabb sötétbőrűek lettek volna. Mindezt 400 euróért. Said to be egyetemi szállás, de rajtunk kívül mindenki a közel-keleti bazárokkal, testvérgyilkosokkal és gyerekkereskedőkkel tarthat fenn jogviszonyt legjobb esetben is.

Szóval visszamondtam, homeless lettem, két másik lánnyal egy vendégfogadóban vagyok szintén aranyáron, de legalább együtt keresünk nagyobb házakat Lund környékén.
A michigani és a berlini lányt szintén a gettóból vadásztam le,  véd-és dacszövetséget kötöttünk.

Inkább nem részletezem, helyzetem elég reménytelen.
megyek és igyekszem kitalálni vmit.

A mai fejlemények: