No hát lassan beindulnak a dolgos hétköznapok, amelyek az elmaradhatatlan, kissé vízízű kávéval indulnak, konyhában-elmélelkedéssel (birkameditáció:) folytatódnak, majd jön az első katarzis: a városba való bejutás bicikliháton.
A városka tele van eldugott piacokkal, ami különösen kedves dolog, mert így az első alma-adaghoz egy elegáns bicikliletámasztás révén is hozzá lehet jutni, nem kell hűtőpultokat kerülgetni, és főleg nincs kasszánál sorban állás - tehát maga a praktikum és esztétikum egyidejű megtestesülése.
Lassan kezdődik az egyetem is, ennek apropóján ma informálódtam órarendemet illetően. Ekkor meglepődve tapasztaltam, hogy az összesen felvehető 2 db tantárgyam egyike sem az, amire én eddig számítottam, azon egyszerű oknál fogva, hogy nekem sikerült a tavaszi félév órakínálatából kiválasztanom két szimpatikus tárgyat az elkövetkezendő 5 hónapra -- és ez, nem meglepő módon, nem ment át a bürokratikus gépezeten, hanem be lettem sorolva én is a szürke őszi tantárgyak valamelyikébe.
Eggyel nagyobb baj, hogy az előzetes órarendterv tanúsága szerint egészen sok órát szándékoznak tartani nekem, ami azért már tényleg túlzás. (Egy reggel két ilyen felimserés: gyenge kezdés után erős visszaesés)
Természetesen csak a minél hitelesebb és teljesebb asszimiláció kedvéért meg kell rendszeresen látogatnom a helyi H&M-et, szigorúan azért, hogy az echte svéd biciklimen tényleg totálisan rejtve maradhasson turista mivoltom (amíg a magas ülésű biciklin tekerek, a magasságom sem árulja el betolakodó voltomat). Rendelkezem már helyben szokásos pulóverrel, nadrággal stbstb, azt azonban nem tudom vállalni, hogy igazi helybeli módjára strandpapucsban, rövidgatyában adjam elő magam, hiszen a 21 fok, 40 km/h-s szél nem baráti...
Az időjárás ellentmond minden logikai és fizikai törvénynek, már sztoikus nyugalommal tűröm, hogy minden spekuláció, weather forecast, auspicium folyamatos vizslatása ellenére is minden nap pont annak ellenkező időjárás alakul majd, mint amire számítok. Az eső ellen már esőkabáttal ÉS esernyővel együttesen védekezem, igaz, teljesen hasztalanul; ha pedig a hirtelen a semmiből támadt 28 fokban elkezdem levetni a rajtam lévő 6 réteg ruha tetejét, másnapra biztos a megfázás.
Ma Hans bácsi egy-két szívből jövő svéd szitkozódás röptetése kíséretében megbütykölte a fűtési rendszert, így most már nem is kell több ikea dizájn-generáció paplanrétegei alá ásnom magam, ha helytülő életmódot választok. Botor lakótársaim bezzeg egy szál takaró alatt alszanak, papucsban mászkálnak hetykén, s a hajszárítót csak elbeszélésekből ismerik -- nyilván mindegyiket le is döntötte már a lábáról egy izmos megfázás. Így szabadjára engedhettem a bennem lakó tábori gyógyszerészt, aki teletömte mindegyiket C-vitaminnal, aspirinnel, rájuk tukmálta a kis útihajszárítóm és anyailag lebeszélte őket a kis nyári ruha viseléséről a 15 fokban.
Ezek után nyugtázhattam, hogy a sikeres kúráknak köszönhetően nekem már nem jut semmiféle gyógyszer, ha esetleg rést talál az immunpajzsomon valami kórság. Hát igen, az altruizmus evolúciós előnye összetett dolog, de én hiszek benne... :)
Ha szerencsém van, esténként Maggie főz valami csodálatos, addig totálisan ismeretlen vacsorafogást, aminek alapanyagai beazonosításához is már a google translatort és a wikipédiát kell bevetnem. Pl. még nem volt szerencsém a quinoahoz, különböző fantázianevű olivabogyókhoz és furcsa színű borecetekhez.
Mielőtt édesanyám, vagy más, engem ismerni vélő személyek itt arra gyanakodnának, hogy én aljasul szedem lakótársnőm tevékenységének hasznait, le kell szögezzem, hogy cserébe a szeletelés slavery workjét önként s dalolva, igen magas fokon (és igen gyakran) űzöm!
Már én is túl vagyok az első eltökélt főzési kísérleten, mondjuk úgy, elégséges eredménnyel. Az objetív értékelés tőlem származik, mást nem engedtem az események közelébe.
Este levezetőedzés. A birtok egyedül említhető negatívuma: a házban boldogan keringő apró legyek tucatja. De sebaj, mivel én A Nagy Szúnyogölő lánya vagyok, így egy kiváló minőségű célszerszámmal fáradhatatlanul irtom őket esténként, édesapámtól tanult mozdulatokkal (megsúgom a titkot: merev könyök - laza csukló).
A megfeszített koncentrációt (tenemlátszdeénfigyellek), megnövekedett adrenalinszint kíséri (csakazértislecsaplak-ígyni'), majd néhány gyors szökellés és a nyújtózó mozdulatok -- valamint ezek végelenszámú ismétlődése. Alig várom a telet, amikor végső és elsöprő győzelmet aratok felettük!
